Ezt 2006-ban írtam. Nem tudom, hogy mostanában mennyire aktuális. Szólj, ha hibás.
Kerstinnek Stockholmban mindig hordággyal felszerelt minibuszt küld a Färdtjänst (Utaztatószolgálat). Ő saját lábán tud beszállni a buszba, de aztán kizárólag hanyattfekve tud utazni, mert a rázkódást nem bírja a gerince. Minden gödör és bukkanó fáj, a sofőr minden előlrelátására és ügyességére szükség van. Így jár Kerstin naponta a munkába. A gerince nem működik rendesen, de nagyon csodálkozna, ha mentő szállítaná őt a munkahelyre. Betegszállítás? Amikor Kerstin beteg, akkor nem megy dolgozni.
Pekka a város másik végén levő kocsmában szokott találkozni a haverjaival. Őt olyan busz viszi, ami kerekeszék szállítására alkalmas, mivel Pekka csak nagyon nehezen tud felállni. De azért mentővel nem lenne hajlandó kocsmába menni. Betegszállítás?
Agda néni is kerekesszékkel 
jár, de fel tud állni és átülni egy személyautóülésre. Neki szokásos taxit küld az Utaztatószolgálat, a sofőr összecsukja a kerekesszéket és beteszi a csomagtartóba. Agda az unokát szokta meglátogatni. Betegszállítás? Amikor beteg, inkább otthon marad vagy az orvoshoz megy a taxival. A taxaméter ugyan ketyeg, de ez Agdát nem idegesíti, mert ő csak átnyujtja a färdtjänst-kártyáját, a sofőr lehúzza a kártyát az utazás megkezdésekor és végén. A taxitulajdonos a färdtjänsttől kapja meg a pénzt havonta.
Az ilyen kártyára jogosultaknak a közlekedés minibusszal vagy taxival nem kerül többe havonta, mint egy szokásos havibérlet. Magyarországon ki szállítaná őket? Agda valószínűleg otthon várná az unokát, Pekka nem járna kocsmába és Kerstin nem járna dolgozni.
A kormány tervezi, hogy a nem sürgős betegszálltást és a sürgős mentést különválasztja. Nem egészen értem itt a távoli Stockholmban, mit jelent az, hogy betegszállítás. A szállítás szempontjából teljesen mindegy, hogy beteg-e az utas (csak ne fertőzzön). A fuvarozás módját az dönti el, milyen testhelyzetben tud utazni. Fekve, tolószékben ülve vagy ki tud-e szállni a tolószékből.
Avagy a betegszállítás azt jelenti, hogy az utazás kezdete és/vagy célja a kórház? Ha az utas máshova akar menni, akkor mi hozza el őt? Eddig mentő látta el a nemsürgős transzportokat? Innen nézve nem a kezdeményezés furcsa, hanem az, hogy csak most jönnek rá és hogy kizárólag betegszállításról van szó.
A másik, ami gondolkodóba ejt, hogy ez spórolási programként merül fel. Svédországban kb 420 ezren jogosultak utaztatásra. Minden évben kb 15 millió utazás történik ilyen módon.Az éves költség kb 2 milliárd svéd korona, vagyis 60 milliárd forint. Svédország lakossága valamivel kevesebb, mint Magyarországé. Azt csak sejtem, hogy a lakosság nagyobb százaléka lenne jogosult Magyarországon, márcsak az elmúlt évszázad történelme miatt is. A háború, forradalom, börtönök, üldöztetések élve maradt áldozatai joggal követelhetnék, hogy résztvehessenek a hétköznapi forgalomban.
Honnan lehetne finanszírozni a svéd tipusú utaztatást?
Az biztos, hogy olcsóbb egy fekvőtranszportra berendezett busz egy kétnapos tanfolyamon képzett személyzettel, mint a mentő ápolószemélyzettel, de az igény nemcsak az eddigi mentős fuvarok átformálása, hanem a rokkantak teljes jogú részvétele a hétköznapokban. Ez pedig nem olcsó, máshonnan is kell hozzá pénzt megtakarítani. Magyarországon a gépkocsivásárlás támogatásával igyekeznek megoldani a kérdést. Az autó mindig rossz beruházás. Nem beszélve arról, hogy ugyancsak állami támogatással át kell építeni a kocsit a mozgássérült vezető speciális igényei számára. Az átépítés is pénzbe kerül, a kocsi haszált értéke is lezuhan. A gépkocsi-támogatás igazságtalan: mindenkinek nincs rá módja még támogatással sem és mindenki nem tud megtanulni vezetni. Természetesen sok a visszaélés is, gyakran az egészséges családtagok vagy barátok használják a támogatott kocsit és miért ne? Ezt lehetetlen ellenőrizni. Hányszáz rokkant hányszáz taxiutat tudna megtenni egyetlen autótámogatás és a parkolási engedélyek költségéből?
Az utaztatószolgálat megszervezése hosszú távon térülne meg. Többen tudnának önállóan élni és munkába állni. Az önálló élet pedig jobban serkenti a vásárlókedvet is. Akik pedig megánvállalkozóként csatlakoztatják a buszukat vagy taxijukat az utaztató-rendszerhez, érezhetik, hogy a vállalkozás biztos alapokon nyugszik. Munkájukban pedig megvan az a jóleső érzésük, hogy az utasaik számára létfontosságuak. Így érzem én is, amikor például Pekkát viszem a kocsmába, emberi jogait gyakorolni.
